1975 – Paul Járay

Paul Jaray (1889. március 10. – 1974. szeptember 22.)

1975 szeptember 6.-án egy  szép megemlékezést közölt az Auto-Motor c. lap Járay Pál-ról, a magyar feltalálóról, az aerodinamika úttörőjéről. De ki is volt Járay? 

A fiatal Járay (Forrás: wikipédia)

Járay Pál magyar zsidó családban született Járay Adolf borkereskedő és Schönberg Terézia gyermekeként. Szülei 1873. január 19-én Óbudán kötöttek házasságot. Tanulmányait a bécsi Maschinenbauschule-ben (Gépipari Középiskola) kezdte, majd a prágai Műszaki Egyetemre került, ahol Rudolf Dörfl professzor asszisztenseként működött. Pályájának elején repülőgépeket tervezett. 1913-tól katonai szolgálatot teljesített Friedrichshafenben, a Luftschiffbau Zeppelinnél, ahol a léghajók áramlástani vizsgálatával foglalkozott.

Az első világháború után felépítette a világ akkori legnagyobb szélcsatornáját, majd a léghajók felől a gépkocsik tervezése felé fordult. 1923-ban Svájcban telepedett le. Bevezette az „áramvonalas autó” fogalmát, elveit egyre több autógyár kezdte alkalmazni. Szabadalma alapján készült a „bogárhátú” Volkswagen első prototípusainak karosszériája is. Pályája végén a zürichi Eidgenössische Technische Hochschule tanára volt.

A forma, amely már Járay aerodinamikai eredményeit figyelembe véve született (Forrás: wikipédia)

♠

Alább közöljük az 1975-ös Auto-Motor-beli írás szöveghű másolatát, az írást Liener György jegyezte :

Hajoljunk ki egy gyorsan menő kocsi ablakán és abban a pillanatban érezzük, értjük, hogy a robogó autónak a levegő ellenállását is le kell küzdenie. Azt, hogy miként lehet az autók légellenállását csökkenteni, azt sokan megpróbálták, de az áramlási vonalak helyes kialakításával a legjobb eredményeket talán a magyar származású Járay Pál érte el.

Paul Jaray — így ismerte nevét 1922 óta az autósvilág — a múlt év (1974) november 22-én Svájcban halt meg. Az Automobil Revue szerkesztői kérésünkre most elküldtek néhány olyan felvételt, amelyekkel kiegészítve a mi gyűjteményünket, felidézzük itt a tegnap és a ma néhány olyan modelljét, amely magán viseli Paul Jaray kezének vonásait, illetve alapvető formai elképzeléseit.

A magyar származású mérnök még Bécsben, amikor a Zeppelin léghajó készült, sokat foglalkozott a repülőtestek légellenállásával, de az autóipar akkor igen keveset gondolt arra, amit később egyszerűen áramvonalnak neveztek. Járaynak is egy aero-dinamikus adott lendületet autósterveihez és 1922-ben, amikor a magas­ építésű Ley-alvázas automobilt átalakította, már bizonyította, hogy a légellenállás teljesítményigénye a harmadik hatvány arányában nő!

Az 1922-es berlini próbára tervezett kísérleti Ley T 6. (Kép forrása: LinkedIn / Rob Curedale)

Akik korábban nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget annak, hogy a jól szerkesztett karosszériával is lehet növelni az autó sebességét, néhány kísérlet után már komolyon vették Járay elméletét.

Az auóiparban először a Tatra, Daimler-Benz, Maybach, Auto-Union, az Adler, a BMW, a Steyr-kocsik tervezői, majd az amerikai Chrysler-gyárak konstruktőrei hasznosították Járay sza­badalmát. Később a harmincas évek után mind több autót igyekeztek olyanná formálni, ahogyan azt a lég­ellenállás ismert törvényei megkíván­ták.

Járay-karosszéria 1934-ből egy 750-es fronthajtású Jawa-alvázon.

A karosszériával szemben támasztott aerodinamikai követelményeket Járay három pontban foglalta össze: a kocsi homlokfelülete kevés levegőt fogjon fel és ne tolja azt maga előtt, hanem zavaralanul áramoltassa tovább. Második követelmény: a levegő a kocsi valamennyi

karosszériaelemén ugyancsak örvénylésmentesen haladjon el, végül a kocsi farán is örvénylés nélkül váljék le a levegő.

Az elmélet bizonyítására döntő próbá­kat végeztek 1934-ben, amikor egy-egy sorozatgyártású, kétliteres motor­ral rendelkező Mercedes és Audi kocsival kísérleteztek. Eredeti karosszériával ezek az autók 100,62 km/ó végsebességet értek el. Amikor a gyári karosszéria helyére szerelték a Járay által tervezett áramvonalas formát, azonos körülmények mellett a kocsik sebessége 141,1 km/órára emelkedett

A ma is érvényes tanulság, hogy kedvező légellenállási karosszériával kisebb tüzelőanyag-fogyasztás mellett, kisebb motorteljesítménnyel is ugyanolyan sebesség érhető el, mint amilyet a nagyobb fogyasztású, nagyobb motorteljesítményű kocsik érnek el, illetve azonos motorteljesítmény mellett nagyobb sebességgel képes haladni a kocsi.

Ezek mind olyan döntő érvek, amelyek a jövő autósait is világszerte emlékeztetik Paul Jaray, vagyis Járay Pál munkásságára.

Liener György

Járay három pontba foglalt aerodinamikai követelményeinek megfelelően tervezték a Berone-féle (Lamborghini) “Countach” és “Bravo” modelleket.

Lamborghini Countach 5000QV

Kép forrása: wikipédia / Brian Snelson

Lamborghini Bravo 1974

Kép forrása: wikipédia / Buch-t