1972 – Mint az állatok.

A következő írás, 1972 decemberében jelent meg a “VOLÁN” c. szaklap aktuális számában. Nem autókról szól; buszról, vasútról is csak érintőlegesen, hiszen a riport témája az utas, aki igénybe veszi a szolgáltatást. 

Az írás eredeti címe “Itatott utasok” és azokról a szabolcsi  ingázókról szól, akik pénteken és szombaton két-három hét után a fizetésükkel a zsebükben megindultak az öt-hat órás útjukra a hírhedt “Fekete vonaton” hazafelé. A cikk szerzője „-ér-” aláírással szignózta az írását.

Döbbenetes képek és döbbenetes sorok ötven évvel ezelőttről:

Itatott utasok 

(Volán folyóirat, 1972 december)

Korniss Péter – Tolatásra várva, 1981

Harmincötezren kelnek útra vasárnap estétől hétfő reggelig Szabolcsból, hogy autóbuszon majd vonaton elérjenek tá­voli munkahelyükre. Egy vagy két hét múltán pénteken és szombaton jönnek haza: a fizetés utáni hétvégén a Szabolcs felé tartó vonatokon és átszállás­sal autóbuszokon.

Amíg hazáig érnek — a budapesti vasúti pályaudvarokon, a vonatokon, az autóbuszra átszállásnál, a vidéki állomásokon és környékükön: itatja őket, — az alkalom .

Erről szólnak tizenöten: megyei és községi vezetők, és Volán-dolgozók.

Nyíregyházán Szilágyi Imre, a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja, a Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának vezetője választókerülete ingá­zóinak képviseletében is; Tomasovszki Mihály, a megyei tanács munkaügyi osztályának megbízott vezetője, aki hi­vatalosan is foglalkozik az ingázás problémájával.

Dombrádon, a kisvárdai járás egyik ingázó nagyközségében Nagy József, a községi pártbizottság titkára ; Nagy László tanácselnök; Halmosi Lukács

MÁV-állomásfőnök és alapszervi párt­titkár.

Hodászon, ahol a közös tanácshoz tartozó Kántorjánosi ingázóit is képvi­selik: Angyal Dániel tanácstitkár; llyés Lajos tsz-elnök; Garami Ferenc általános iskolai igazgató, aki az ingá­zók iskolás gyermekein érzékeli a problémákat; Lakatos Bertalan ÁFÉSZ-elnök (a helyi vendéglátóipar felügyelőjeként is); Kun Lajos volt tanácselnök.

Mátészalkán az 5-ös Volán főnöksé­gének dolgozói, akik munka, közben

idegeiken és néha bőrükön is megszen­vedik itatott utasaikat: Murnyák György és Mike Béla autóbusz-gépkocsivezetők, Kővári Mária, Juhari Antal és Litauszki András autóbusz-kalauzok.

Rémtörténetek

Hűsítő ital – az Utasellátó Vállalat cégérén; de alatta szeszt árusítanak

HODÁSZ

GARAMI FERENC általános iskolai igazgató:

— Kirándulni indultunk a  Balatonra. Felszálltunk a gyermekekkel és be akartunk menni a foglalt fülkébe, de helyünket már mások foglalták el. Be­mentem ,hogy kérjem, adják át a fül­két, akkor láttam, hogy két ember van ott vérbefagyva. Részegségükben meg­késelték egymást. Ez volt a gyermekek első élménye a balatoni kirándulásról…

KUN LAJOS, Hodász volt tanácselnöke:

— Életveszélyes a tülekedés, amikor a részeg emberek lezúdulnak a vonatról és neki az autóbusznak. Farkas Józsefné kántorjánosi lakost, 6 kiskorú gyermek édesanyját így taposták a ke­rekek alá a hodászi autóbuszállomáson 1971 májusban. Meg is halt.

Folyik az utasellátás.

DOMBRÁD

HALMOSI LUKÁCS MÁV-állomásfőnök:

Az idén ősszel, szeptember 29-én az esti egyetemről jöttem haza. Gégényben alig bírtunk leszállni a vonatról, mert egy részeg ült keresztben a padlón, úgy kellett rajta átlépni. Átszálltunk az autóbuszba: ott meg elnyúlva feküdt a  földön egy másik. Áradt be­lőle a pálinkabűz.

NYÍREGYHÁZA

SZILÁGYI IMRE, a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja, a Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának vezetője:

— Szeptember elsején több mint egy fél órát állt ezer emberrel Miskolcon az expresszvonat, mert a kalauzt megvertek egy részegségében elvadult utas.

MÁTÉSZALKA

MIKE BÉLA, az 5-ös Volán főnökség autóbusz-gépkocsivezetője:

— Az idén október 2-án is összevere­kedtek Hodászon a vonatról már lerészegedve érkezők, az autóbusz oldalánál. Egy asszonykát úgy halánkékon találtak, hogy elájult, összefogtunk, be­szorítottuk a verekedőket a szomszédos udvarra és bezártuk őket a fáskamrába, míg a rendőrség kijött. Gyorsított eljárás lesz, most mehetünk tanúskodni. Az ilyen esetek olyan gyakoriak, hogy szinte már hozzátartozik a Volán- autóbusz vezetéséhez. Egyik kollégám Vásárosnaményból jött, hozta az ingázókat, de csak Gulácsig jutott el, mert a vonatról már részegen érkezett utasai összeverekedtek. Sérülés is volt, a kocsit ott kellett tartani, míg a rendőrség kiszállt. A verekedőket a kocsma­udvarra, az ólak közé szorították be. Én mentem ki Gyarmatról, hogy behoz­zam az utasokat.

MURNYÁK GYÖRGY, az 5-ös Volán főnökség autóbuszgépkocsivezetője:

— Litauszki kollégámat is volt, hogy megverték, kaptak k is érte hat-hat hó­napot. ‘

(Liitauszkit is? Hát még kit? Juhari Antal és a többi Volános említenek más eseteket is, de a sértettek nincsenek je­len, nem tanúskodhatnak.)

LITAUSZKI ANDRÁS, az 5-ös Volán főnökség kalauza: (A Sértett hitelességével pontosbítja a pofon történetét.)

— A vonattal érkeztek erősen ittas állapotban. A buszon nem akartak fi­zetni, én meg szóltam ,hogy fizessenek. Közben mások még pártomat fogták és nem hagyták, hogy a részegek tovább üssenek.

Közvetlenül indulás után a Nyíregyházának tartó hétvégi vonat Bistro-kocsijában.

A fő műsorszám: a sör

Életveszélyben

SZILÁGYI IMRE, a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja, a Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának vezetője:

— Mint statisztikus ugyan nem szá­molom, de mintegy 10—15 százalék le­het az, aki a vonatokon teljesen leissza magát, s rendszerint sörrel. A sör pe­dig, ha abból sokat iszik, nagyon eltorzulttá teszi az embert. Hogy végül is hazáig mennyien részegednek le tel­jesen, azt nem tudom , mert Nyíregyházáról még tovább utaznak, és a további vonatállomásokon, illetve kör­nyékükön ugyancsak várja őket az al­kalom . Megnyugtató állapotnak csak azt tartanám , ha a vonat folyosóján is megállhatnék és nem kellene állandóan az ittasságtól imbolygó emberekkel összeütközni. A két első osztályban, pél­dául az expressz 5-ös, 6-os kocsijában sem lehet nyugodtan utazni, mert a két kocsi között van az Utasellátó és a vonat elejéről és végéről is mindenki oda vándorol, már csak unalmában is. Üdítőital is akad, de a fő árucikk az alkohol. Láthatóan arra törekszik az

Utasellátó Vállalat, hogy sörből és más szeszes italból legyen minél több a be­vétele, tehát, “utasellátás” egyenlő: al­koholellátás.

TOMASOVSZKI MIHÁLY a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője:

— Az Utasellátó Vállalatnak a vona­ton, az állomáson láthatóan az a válla­lati érdeke, hogy minél több alkoholt vásároljanak az utasok, jóllehet a társadalmi érdek valójában sokoldalú utasellátást kívánna és mégis úgy

látszik, gátlástalanul itatják az utaso­kat, még a részegeket is. Nincs megfe­lelő hatósági ellenőrzés: esetleg két-háromszáz forintos büntetések et szabnak ki, ez pedig nem oldja meg a problémát. Mint ahogy az sem oldja meg, hogy csökkentették az italáruk reklá­mozását. Az ingázók egy része teljesen idegen környezetben él, nem ellenőrzi a család. S ha bekerül közéjük egy-két italos ember, iszik az egész csoport, végig az egész úton. A sör bűzét az autóbuszon, a vonaton mások is érzik, a züllés veszélyezteti mindenkinek a nyugalmát, biztonságát.

ANGYAL DANIEL, Hodász tanácstitkára:

— Egy esztendeig jártam Pestre a Tanácsakadémiára, szombati napokon

egyszerűen lehetetlen volt hazajutni. Sokszor volt verekedés a hétvégi vo­naton, buszon. A vonaton levő Utasel­látó büfére rá lehet mondani ilyenkor, hogy alábbvaló mint az utolsó tanyai kis köpködő. Ha egy józanabb munkásember meg akar inni egy hűsítőt — ha egyáltalán odajut — a büfés azt mondja, hogy nincs. De a bódító vermut, az bezzeg van.  

KŐVÁRI MÁRIA, az 5-ös Volán főnök­ség kalauza:

— Úgy tudom rendelkezést adtak ki, hogy nem szabad féldecis üvegekben árulni pálinkát az állomásokon, a pa­vilonokban. De ezzel sokkal rosszabbat tettek, mert az Utasellátó Vállalat zavartalanu l árulja a kétdecist, meg a fél­literest, és részegebbek az emberek.

Mire Nyíregyházára, meg Mátészalká­ra ér a vonat, a gyengébb ellenállóké­pességűeket a szervezett alkalom már teljesen kivetkőztette emberi mivoltunkból. A Volán dolgozóinak ilyen álla­potban kell hazaszállítani őket baleset nélkül, rendben, felelősséggel. Erről szól a többiek nevében az egyik sokat tapasztalt kalauz és az egyik közvetlenül

érdekelt gépkocsivezető:

JUHARI ANTAL Volán-kalauz:

— Hatvan-százhúsz embert vittünk, 23.30-ra érkezett Mátészalkára a vonat és a busz csak 0.35-kor indult, már it­tasan jöttek, itt az állomáson még tovább ittak egy órán át. Javasoltuk, hogy a vonat beérkezésekor azonnal indítsák a buszt. Ez javított is valamit a helyzeten, mert végül is haza akarnak menni, szaladnak a buszhoz és nem állnak meg a vonat után és a busz előtt tovább inni a vasútállomáson.

— A leitatott emberektől olyanná válik a busz, mintha pálinkás hordó lenne; marakodnak, verekednek; borzasz­tó, míg a pénzt beszedi az ember. Eré­lyesen lépek fel, mert a „legyen szí­vest” nem érti ilyen állapotban még tíz százaléka sem. Én megmondom : „innen pedig el nem mensz, míg a jegyet meg nem váltod.” De hát ezt egy fia­tal, aki ráadásul nem is odavalósi, nem tudja megtenni, s aki fizet fizet, aki nem, az nem. Idegileg is kimeríti ez az embert. Ezt a járatot végre elvették tőlem. Én már elég hosszú ideig csinál­tam . . .

MURNYÁK GYÖRGY Volán-gépkocsi­vezető:

— Mikorra ideérnek, már a vonato­kon tökéletesen lerészegedtek. Úgy

hallottam , hogy a munkásvonaton már megszüntette az Utasellátó a pálinka árusítását, de ez mit sem ér, mert ilyen

hosszú úton az a tömérdek sör csinálja a bajt. Ferencvárosban, meg a Nyugatiban pedig javában árusítja az Utasellátó Vállalat a dugaszolt pálinkát és nem féldecissel, hanem literes üveg­gel. Hát az az igazság, hogy a kalauz meg én nem is merünk rájuk szólni. A váltómat meg is verték és elzavarták . . .A buszban ütik egymást, a plafon is össze van szurkálva. Bementem a rendőrségre, hogy munkásjáratoknál sza­badszombaton jöjjenek ki, legyenek segítségünkre, mert annyival kettőnek szembeszállni nem lehet. Már háromszor vagy négyszer kijöttek, el is vittek néhány ittas verekedőt, s most enyhült egy kicsit a helyzet: ha részeg is, beül a buszba oszt hallgat.

Otthon

Az ingázók utazás közbeni szeszfo­gyasztása és ittas állapota korántsem csak közlekedési probléma, s nem csu­pán az utastársak, s a Volán-dol­gozók szenvedik. Szerteágazó társadal­mi kérdés, amely különös erővel vető­dik fel azokban a községekben, ahon­nan sok az ingázó.

DOMBRÁD

NAGY JÓZSEF, a községi pártbizottság titkára :

— Szeptember végén, a népfrontbi­zottság ülésén az alkoholizmus prob­lémáját vitattuk. Kifogásolták a felszó­lalók, hogy napról napra növekszik a szeszt árusító kereskedelmi egységek száma, nincs olyan élelmiszerbolt meg olyan újságárus pavilon az állomáso­kon, ahol alkoholt ne lehetne kapni. A távoli munkahelyre járók egy részének már megrögzött szokásává vált, hogy italosan jöjjenek haza, s ami pénzük marad, azt még itthon eligyák. Sajnos az állomásokon, a vonaton, az utazás közben is túlságosan sok alkalmat teremt az Utasellátó Vállalat, hogy az emberek szeszes italt vásároljanak. Nálunk is, az állomással szemben van egy italárusító gomba, az ÁFÉSZ kezelésé­ben, a részegség és a baleset egyik forrása, elhatároztuk, hogy megszüntet­jük.

HALMOSI LUKÁCS  állomásfőnök: — Én már  megmondtam , ha nem volna ez a gomba az állomás mellett, legalább három évvel tovább élnék.

NAGY LÁSZLÓ, tanácselnök: — Az ingázók hazajövetele azon mutatkozik meg, hogy a község tele van részeg emberrel.

HODÁSZ,  LAKATOS BERTALAN, ÁFÉSZ-elnök:

— Az ingázók legnagyobb része már ittas állapotban érkezik, de nem haza igyekszik, hanem az állomás melletti italboltba. Nagyon sok pénzt otthagy­nak. Nem vagyok híve az italboltok szaporításának: olyan utasítást adtunk ki, hogy a kisker boltokban tíz száza­léknál nem lehet nagyobb az ital aránya az összes árukészletből. Most elő­ször értük el, hogy az italforgalom 300 ezer forinttal kevesebb a tervezettnél, a kisker forgalom pedig negyedmillióval több.

ANGYAL DÁNIEL tanácstitkár:

— Néztük, hogyan alakul az italozó ingázóknál a családi költségvetés: általában megkeresik a kétezer forintot, ebből hatszázat költenek a saját kosztjukra, négy-ötszázat adnak haza, nyolcszázat-ezret vernek el italra, szórakozásra.

Korniss Péter képe a “Vendégmunkás” sorozatból.

GARAMI FERENC, a hodászi általános iskola igazgatója:

— Ha akkor is ittas az apa, amikor hazatér, hogyan tud a családjával törődni? Az iskolából mulasztó és veszé­lyeztetett gyermekeknél legtöbbször ez az ok. És az anya rendszerint azt mondja : „nem bírok már a gyerekkel”. Otthon, saját hatáskörben is tehetnek egyet-mást a helyi szervek, s szándé­koznak, akarnak is tenni, amint ezt a hodászi és dombrádi példa mutatja. De azon, hogy az ingázók már ittasan érnek haza — ők nem tudnak változtatni. Országos szervek intézkedésére,

együttes fellépésére lenne szükség. S itt mindjárt felvetődik a kérdés: milyen intézkedéseket kellene tenni?

Javaslatok

MIKE BÉLA, 5-ös Volán főnökség gép­kocsivezetője:

— Ki kell zárni az utazásból, aki annyira be van rúgva és okoskodik.

TOMASOVSZKI MIHÁLY, megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője:

— Nincs olyan hatóság, amely ezt végrehajtja . . .

MURNYÁK GYÖRGY, 5-ös Volán fő­nökség gépkocsivezetője:

— Legjobb megoldás, ha a rendőrség kijön, mert ha látják k őket, akkor

csendben maradnak.

KŐVÁRI MÁRIA, 5-ös Volán főnökség kalauza :

— Több üdítőt árusítani!

GARAMI FERENC, a hodászi általános iskola igazgatója:

— Sok ingázó aláírná, hogy fizetését a családja kapja meg, s neki csak azt a száz vagy kétszáz forintot fizessék, ami az utazásra, meg legfeljebb egy pohár sörre elég. Így nem lenne olyan nehéz ellenállni a kísértésnek . 

ANGYAL DÁNIEL tanácstitkár:

— Az ingázás rejti magában a ve­szélyeket, azt kellene megszüntetni. Néhány év múlva lesz is elegendő munkahely a környéken. Addig is kultúrál­tabbá kellene tenni az utazást. A kulturált környezet segítene megváltoztatni az embereket, de a borgőzös, az ittas emberek által bepiszkított vonat ellenkező hatást gyakorol. . .

(E gondolatsort tovább fűzve érdemes lenne mérlegelni, hogy a szesz­mentesség mennyire növelné az utazás kulturáltságát.)

ILYÉS LAJOS tsz-elnök:

— Az eljárók túlnyomórészt segéd­munkások. Ennyi szakképzetlen embert

később sem fogunk tudni foglalkoztatni a környéken. Főként a szakmunkáskép­zést, az iskoláztatást kellene megjavítani.

NAGY JÓZSEF pártbizottsági titkár:

— Szigorítani kellene az utazásnál a részegekkel szembeni szankciókat, ehhez szükséges lenne, hogy az utazókö­zönség is fellépjen ellenük. (De nem a hatóságok helyett, hanem támogatva a hatósági intézkedéseket. A szerk.) Kapcsolatot kellene teremteni a lakóhely tanácsa és a munkahely szakszervezete között, a notórius alkoholistákat közö­sen kellene felderíten i és megfigyelni, s szükség esetén intézkedni. Érvényt kel­lene szerezni a Belker rendeletnek és szigorúbban kellene büntetni azokat, akik ittas embert kiszolgálnak. Problémát okoz, hogy a hűsítő italok minő­sége sem kielégítő és az áruk is magas. Semmiképpen sem szabadna növelni az alkoholárusító helyek számát.

NAGY LÁSZLÓ tanácselnök:

— Meg kellene szabni, hogy a lélekszámhoz viszonyítva mennyi lehet az alkoholárusító helyek száma. Szigorúb­ban kellene felelősségre vonni a közbotrányt okozókat, s növelni kellene a kijózanító állomások számát.

HALMOSI LUKÁCS, állomásfőnök:

— Az állomások környékén néhány száz méteres körzetben megszüntetném a szeszes ital árusítását, s azt vendég­látóipari kombinátokba tömöríteném. Pályaudvarokon, állomásokon egyálta­lán ne lehessen szeszhez jutni.

TOMASOVSZKI MIHÁLY, munkaügyi osztályvezető:

— Ha szüksége van az ipari centrumoknak munkaerőre, akkor telepítsék le ott a dolgozókat lakásjuttatással. Nagyon drága az utaztatás és a vállalathoz is hétfőn sokszor züllött állapot­ban érkeznek meg a dolgozók. Ne le­gyen kettéválasztva család, mert ez a legnagyobb baj.

SZILÁGYI IMRE, a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja:

— Tudom, hogy nem mindenki tartja ildomosnak a véleményemet, de ilyen dolgokban a demokrácián mindig a többség érdekét értem , és akik ezt megsértik, akik az utazás közben má­sok nyugalmát háborítják, akik ittasan szóval és tettlegesen sértegetik a közlekedési dolgozókat, azokkal szemben sokkal keményebb, sokkal szigo­rúbb eljárást javasolnék.

Eltiltani! Megszüntetni!

Mind a tizenöt nyilatkozónak feltette a kérdést az újságíró: végül is szükségesnek tartja-e, hogy a vasúti és autóbusz-pályaudvarokról, állomásokról, a vonatokról és az autóbuszokról kitilt­sák az alkohol árusítását; számot vetve azzal, hogy ez a megoldás önmagában nem hozhat teljes eredményt.

Tizenketten szavaztak egyértelmű és nagyon határozott igennel: Tomasovszki Mihály, Nagy József, Nagy László, H almosi Lukács, Juhari Dániel, Murnyák György, Mike Béla, Kővári Mária, Litauszki A ndrás.

Juhari A ndrás a szavazásnál megfo­galmazta a kalauzok és gépkocsiveze­tők kollektív véleményét is:

— Mi közlekedési dolgozók, Volánosok ellene vagyunk annak, hogy szeszt árusítsanak ott, ahol a közlekedés bo­nyolódik. Az eltérő, módosító, fenntartást hangoztató három szavazó így indokol:

Kun Lajos:

— Megveszik máshol, visznek hazulról.

Garami Ferenc:

— A vonaton és a talponállókban szüntessék meg, az osztályos helyeket meghagynám .

Szilágyi Imre:

— Ha tudnám , hogy ezzel meg lehet­ne oldani a problémát, azt mondanám szüntessék meg. Az is igaz, hogy alkalom szüli a tolvajt, ha nagyobb és több a lehetőség, többet isznak, többén részegednek le.

Ők tizenöten megfogalmazták a válaszra váró kérdést.

— ér —