1951 – A magad javára, a haza hasznára:

Jegyezz békekölcsönt!

…hirdeti az Autó-Motor 1951 október 1.-i címlapja. A háttérben a szigetszentmiklósi “Autóváros”, a későbbi – és ma is álló – József Attila-telep egyik első elkészült, szocreál lakóháza, az előtérben pedig a gondosan odamontírozott ős-csepel, a 350-es igyekszik nyomatékosítani a felhívást.

Kép forrása: Arcanum / Autó-Motor, 1951

Azok, akik esetleg mégsem találták volna elég meggyőzőnek elsőre az ajánlatot, már az újság harmadik oldalán egy fényképekkel gazdagon illusztrált riportból értesülhetnek arról az örömhírről, ami a III. sz. Autójavító dolgozóit érte: “…a III. Javító dolgozói, akik a Terv- és Békekölcsönökből kb. 250.000 forint névértéket jegyeztek, …már eddig 3 millió forintot kaptak az üzem fejlesztésére, szociális intézményekre.

Konecsni György munkája – Kép forrása: hogyantortent.com

De mi is volt hát a terv- és a békekölcsön?

1947 augusztus 1.-én, a Magyar Közlönyben az Országos Tervhivatal az 1947 XVII. te. 3. § “. bekezdésének megfelelve közzétette Magyarország hároméves gazdasági tervét. Az ambíciózus beruházási tervszámok mellett, – külön költségvetési tételként – a teljes három évre vetítve, már 860 milliós bevétel-tervként szerepel a “Tervkölcsön”-ből származó forrás.

Kép forrása: darabanth.hu

Ez a hároméves terv, kevesebb, mint két és fél év alatt teljesült, ha igaz, – vagy csak az új tervet igyekeztek a naptári évhez igazítani – de tény, hogy a zárónapját 1949 december 31.-nek tekintik. Az 1950-es évtől, már ötévesként indult újra a tervidőszak és a “tervkölcsön” is, “Békekölcsön”-né lett az új keresztségben.

Forrás: Arcanum / Ludas Matyi 1950

Tény, hogy a második világháború után az újjáépítés, és a jóvátételi kötelezettségek, szinte elviselhetetlen anyagi terheket róttak a magyar kormányokra. Az 1948-1949-es kommunista hatalomátvétel, – és ezzel egyidejűleg a szovjet gazdaságirányítási modell átvétele – csak tetézte a gondokat: hatalmas beruházásokat vettek tervbe és indítottak útjára, amelyek állandó forráshiányt eredményeztek.

Magyarország, 1950, Dunaújváros, (Dunapentele), a felvétel az iparváros építésének kezdetén készült. – Kép forrása: Fortepan / 273269 / Kern család

A költségvetési lyukakat – csakúgy, mint ma -, „külső” tőkebevonással kísérelték meg betömködni. A megoldást a tervkölcsön (1949), majd a békekölcsön (1950-től) bevezetésében látták, amelyek a lakosság számára újabb súlyos terheket jelentettek.

Kép forrása: m.eremshop.hu

A kívánatos összegű jegyzést csak kikényszeríteni lehetett. A békekölcsön első kibocsátása alkalmával a kormány részletekbe menő rendeletben szabályozta a munkáltatóknak ezzel kapcsolatos kötelezettségeit, a részletjegyzési ívek aláírásától (aláíratásától) a jegyzett összeg részletenkénti levonásáig. Általában a munkáltató felelőssége lett minden kölcsönjegyzési ügy. „Ha a munkáltató az esedékes részletek befizetését elmulasztja, az OTP-nek jogában áll a 200/1950. (VIII. 6.) Mt. számú rendelet értelmében a hátraléknak közadók módjára történő behajtása iránt intézkedni.” Ha nem is mondták ki a békekölcsön kötelező jellegét, akkor is nyilvánvaló volt, hogy a munkáltatót úgyszólván hatósági szereppel ruházták föl.

A nyomásgyakorlás mellett, a propagandát is csúcsra járatták a korabeli sajtóban – Kép forrása: Arcanum / Béke és Szabadság folyóirat, 1951. okt. 1

Az egyénenként jegyzésre ajánlott összeget a vállalatvezetés, a vállalati pártszervek és a szakszervezet (üzemi háromszög) határozták meg. Bár elvben önkéntes volt a jegyzés, az esetleges ellenszegülők politikai megbélyegzésére és szigorú megbüntetésére a jogi hátteret is megteremtették.

A 12 holdas középparaszt, és a Kossuth-díjas Latabár Kálmán is a jegyzők között. – Kép forrása: Arcanum / Béke és Szabadság folyóirat, 1951. okt. 1

1950. szeptember 28-tól, 1955. szeptember 27-ig minden év szeptember-októberében sor került a békekölcsönnek nevezett államkölcsönkötvények kibocsátására. A kölcsönnel kapcsolatos teendők az Országos Takarékpénztárra hárultak.

Eleinte a kötvények lehettek kamatozó vagy nyereménykötvények, a harmadik békekölcsönt és az azt követőeket azonban, már csak az utóbbi típusban bocsátották ki.

Kép forrása: muzeum.pesterzsebet.hu

A kamatozó kölcsönök után az állam, a visszafizetés időpontjáig, évente 5%-os kamatot fizetett. A nyereménykötvények félévente megtartott sorsoláson vettek részt, ahol 200 forinttól 100 ezer forintig terjedő nyereményeket húztak ki. A nyereménnyel ki nem sorsolt kötvények a kibocsátáskor meghatározott visszafizetési idő – azaz 10, 15 vagy 20 év – alatt névértékben kerültek visszafizetésre.

Kép forrása: darabanth.hu

A bemutatóra szóló kötvényeket általában 100 Ft névértékű alapcímletekben bocsátották ki, de forgalomba hoztak 200 és 500 Ft névértékű összevont kötvényeket, továbbá 50, illetve 25 forintos fél- és negyedkötvényeket az időközi elszámolásra.

Kép forrása: m.eremshop.hu

A kölcsönösszeget a lakosság készpénzzel vagy jövedelméből részlettörlesztésssel jegyezhette. A készpénzjegyzések lebonyolítása a helyi tanácsok feladatkörébe tartozott, a munkaviszonyban álló dolgozóktól, a kisipari szövetkezetek tagjaitól (és a nyugdíjasoktól) a munkáltató 10 hónap alatt vonta le a jegyzett összeget.

Kép forrása: Galéria Savaria

A meggyőzésnek, propagandának változatos eszközeit használták fel. Előfordult, hogy egy-egy vállalatnál hangosbemondón felolvasták a dolgozók névsorát, havi keresetük összegét, és javaslatot tettek a jegyzés összegére. Másokat népnevelők világosították fel arról, hogy a jegyzés „hazafias kötelesség”, amely „hazánk erősödését, békénk védelmét szolgálja”.

Propagandakiadvány 1951-ből – Kép forrása: www.europeana.eu / Országos Széchényi Könyvtár

A negyedik, ötödik és hatodik békekölcsönt közvetlenül az életszínvonal emelésére szolgáló beruházások – könnyűipar, élelmiszeripar és mezőgazdaság – fejlesztésére bocsátották ki, s az érdekeltség növelésére a tanácsok által összegyűjtött jegyzések 25, majd 50%-ával az adott település rendelkezhetett, fordíthatta azt szociális vagy kulturális célokra.
A lakosságtól származó bevételeknek általában egynegyede az államkölcsönökből folyt be, a hét év alatt mintegy 7 milliárd Ft-ot jegyeztek az emberek „a haza javára”.

Propagandakiadvány 1951-ből – Kép forrása: www.europeana.eu / Országos Széchényi Könyvtár

Az újabb és újabb kötvénykibocsátás a gazdaságpolitika állandó eszközévé lépett elő. 1955 szeptemberében már a VI. Békekölcsönnél tartott az ország. A jegyzésére ösztönző minisztertanácsi felhívás, hivatkozva arra, hogy az 1949-es tervkölcsönt teljes egészében visszafizették, a korabeli propagandaelemeket alkalmazva buzdított az új értékpapír jegyzésére:

„A Hatodik Békekölcsönre jegyzett összeg a munkásosztály hatalmának további erősítését, a nehézipar, a mezőgazdaság fejlesztését, népünk jólétének növelését, további felemelkedésünket, a békét szolgálja.
Népünk forró hazaszeretete, növekvő politikai öntudata biztosíték arra, hogy valamennyi, hazáját, népét és családját szerető, becsületes magyar dolgozó részt vesz a kölcsönjegyzésben.
MAGYAR DOLGOZÓK! MUNKÁSOK! PARASZTOK! ÉRTELMISÉGIEK! A haza javára, a magatok hasznára jegyezzetek BÉKEKÖLCSÖNT!”

Férfiak és nők az első békekölcsön nyeremény-húzást hallgatják rádión. – Kép forrása: europeana.eu / Magyar Nemzeti Múzeum

1956 – sok más mellett – a békekölcsönt is elsöpörte, utána nem volt új jegyzés. A törlesztéseket is felfüggesztették, a visszafizetésekre végül az eredetileg ígértnél jóval később került csak sor.

🍀

1957 január 17-én a pénzügyminiszter 4/1957. számú rendeletében megbízta az Országos Takarékpénztárt a magyar lottó szervezésével. A szabályzat szerint a 90 szám közül kihúzott 5 szám alapján a fogadók 2, 3, 4, illetve 5 találatért kapnak nyereményt.

Forrás: Arcanum / Laudas Matyi, 1957

A befolyt összeg 40%-a közvetlenül az állami költségvetésbe, 60%-a pedig a nyereményalapba került

Az első húzást 1957. március 7-én tartották.

Véletlen? Aligha.

🍀