1969-1974 – A kérészéltű budapesti “Mini-taxi” szolgáltatás 1.

Már az indulása sem volt indulatoktól mentes a budapesti mini taxi szolgáltatásnak, melynek lényege abban állt, hogy az amúgy is kétpólusú fővárosi taxiszolgáltatást a – hivatalos álláspont szerint – bővítse s egyúttal színesítse is. Mintha csak egy, a létező szocializmusban ritkaságszámba menő piaci verseny tanúi lettek volna a kortársak mely a két nagy szolgáltató, a Főtaxi és a Volán taxi között zajlott.

1971 Az előtérben egy Zastava-750-es típusú Mini-taxi egy budapesti utcán – Kép forrása: Fortepan 284278 / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.c.10 (színezett)

A szolgáltatás indulásakor Budapest útjain (1969) az úri közönséget 150 standon, mintegy 1430 autó várta, ami, – bár nem tűnik kevésnek – nem tudta kiszolgálni a megnövekedett igényeket. (Összevetésül: 1938-ban a fővárosban 313 stand, és hozzá tartozóan 1517 taxi üzemelt, pedig közben jelentősen megnőtt a város területe, és ezzel lakóinak száma is.) A Főtaxinál csúcsidőben úgy 8-900 autó volt szolgálatban és 24 óra alatt mintegy 25-30 ezer fuvart bonyolítottak le.

1941 Budapest I. Alagút utca a Krisztina téri templom felé nézve. Kép forrása: Fortepan 71742 / Lissák Tivadar

A Volán (AKÖV-MÁVAUT) viszonylag későn, 1968 december 20.-án, néhány vadonatúj Volgával szállt be a taxizásba, eredetileg azzal a céllal, hogy kiszolgálja az Engels-téri (Erzsébet-téri) buszpályaudvar utasainak ilyen irányú igényét, és az ország távoli részeiből érkezőket adott esetben háztól-házig szállításban részesíthessék. A következő bő egy évben az autók száma nyolcvanra emelkedett és a szolgáltatás Budapest egész területére kiterjedt. Koncepciójuk jelentősen eltért az addig csak a Főtaxi által nyújtott protokolltól: a sofőrök elegáns formaruhában teljesítettek szolgálatot és – akkor még a Főtaxival ellentétben – náluk engedélyezett volt a csomagszállítás. Nem álltak be drosztokra, hanem a város forgalmas csomópontjain cirkálva keresték az utasokat. Az autókat – gebines rendszerben – két sofőr tartotta fenn és hajtotta, meglehetősen magas kihasználtság mellett.

1969 Budapest V. Vörösmarty téri taxiállomás, háttérben a Luxus Áruház. – Kép forrása: Fortepan 252595 / FŐMTERV / Domonkos Endre

Erre a – korra nem jellemzően színes – piacra érkezett új belépőként, szintén a 20-as (budapesti) AKÖV bábáskodása mellett az új “mini” taxi szolgáltatás 1969 második felében (hivatalosan október 2.-án). A szinte forradalmi elképzelés – és gyakorlat – brilliánsnak ígérkezett: a gyakran csak egy utassal imbolygó, nagy, és ezért a fővárosi forgalomban már akkor is nehézkes Volgák mellett, kis 750-es Zastavákat állítottak forgalomba, melyek közül az első tucatnyi június-júliusban gördült ki a MÁVAUT Andor utcai telephelyének kapuján. Az üzemeltetés módja, a már beváltnak tűnő – fentebb jelzett – gebines formában történt, a sofőrök maguk gondoskodtak, mind a munkaidő-beosztásukról, mind az autók költségoldali finanszírozásáról. A lentebb idézett, a Volán c szaklap októberi száma már ötven darab autó forgalomban való részvételéről tudósít, míg a tervek egyenesen száz autó munkába állásáról szóltak.

Az igazán nagy dobás azonban mégsem csak a Zastava, illetve a kisautó-koncepció megjelenése volt a taxiszolgáltatás piacán, hanem az ötlet, hogy az autókat fiatal, lehetőleg csinos lányok és asszonyok tartsák üzemben. Utólag látszik persze, hogy a kényszerből próbált az AKÖV erényt, illetve előnyt kovácsolni, hiszen krónikus volt akkoriban a sofőrhiány a fővárosban, tehát ha akarta, sem lett volna lehetősége a vállalatnak ötven új férfi munkaerőt ezen a területen munkába állítani úgy, hogy azok ne hiányoztak volna nagyon más területekről.

A hölgyeket napilapok – mai szemmel olvasva meglehetősen szexista – hirdetéseiben toborozták, melyekben “lehetőleg érettségizett vagy megfelelő műveltséggel rendelkező, jó megjelenésű, harminc év alatti női munkavállalókat” kerestek, akiket igény esetén, akár be is tanítottak a vállalat költségén.

Így vagy úgy, de a flotta felállt: októberre ötven csinos fiatal lány és asszony várta ízléses formaruhába bújtatva a főváros taxiéhes közönségét, s rögtön az alpári, nőiségükben megszólított, illetve politikai támadások kereszttüzében találták magukat. Létezésük folyamatosan visszatérő humorforrása volt nem csak a kocsmaasztaloknak, de a különböző lapok publicisztikai- és viccrovatainak is, de volt olyan újság is, amely sietve igyekezett tisztázni, hogy a mini taxi jelenség összeegyeztethető e egyáltalán a szocialista erkölccsel.

Kép forrása: arcanum / Ludas Matyi 1970

Nehéz ma már eldönteni, hogy a mini taxi léte adott e lökést a folyamatnak vagy amúgy is megtörtént volna, de alig néhány havi üzemelés után, a MÁVUT 1970 január elsejével új üzemegységet – a VOLÁNTOURIST-ot – hívott életre, hivatalosan a Budapestről kiinduló belföldi és nemzetközi idegenforgalmi feladatok ellátására és utaskiszolgálására. Ide szervezték ki – többek között – az XX-es bérautóállományt, a Volán-, a Mini- és a (pest) megyei taxizást is.

Kép forrása: arcanum / Lobogó 1969

Sajnos viszonylag hamar elkezdtek gyülekezni a viharfelhők a “mini-taxi” szolgáltatás felett. A krónikus munkaerő-deficit, a 750-es Zastava – erre a feladatra – teljesen alkalmatlan műszaki tartalma, illetve az általános forráshiány alig három évi működés után nyilvánvalóvá tette, hogy a vállalkozás az adott keretek között kudarcra van ítélve. A szolgáltatás 1974 első felére sorvadt el teljesen, de a következőkben idézett írások közül a második, amely még 1972-ben született, már másfél évvel korábban megkongatta felette a vészharangot.

Földi Juli mini-taxi sofőr az autójával. – Kép forrása: hvg,hu

Következzen tehát két írás a “Volán” c szaklapból először a daliás és optimista kezdetekről 1969 októberéből, majd – külön posztban – az 1972 júliusi cikk, amely már a szolgáltatás fenntarthatatlanságával szembesíti az olvasót. (Az írások nyelvezete mai szemmel néhol már-már vállalhatatlan, de épp ezért nagyon sokat elárulnak, nem csak a Mini-taxiról, mint szolgáltatásról, de a korról is melyben a sorok születtek.)

Jó ötlet volt, szép gondolat. Kár érte.

Az alább következő írást szerzője nem szignálta, a másképp nem jelzett fotókat Laczko Ildikó készítette.

♠

Minitaxi egyenlő miniszoknya? Nem túlságosan egyszerű ez a képlet? Minitaxi egyenlő családanya, minitaxi egyenlő volt könyvelő, statisztikus, gyors-gépíró, kozmetikus, vegyész-technikus, asszisztens, varrónő, virágkötő, szövőnő, műszaki ügyintéző. Ezekből az életformákból verbuválódott eddig a minitaxi volánja mögé a pilótának való, a női nemből.

— Aha? Tehát mégis…

— Semmi mégis! Miért, talán célszerűbb lenne a tehergépkocsikról, dömperekről, autóbuszokról leszedni a férfiakat, hogy ők cikázzanak az apró Zasztavákkal a főváros kerületeiben? S helyettük az igazán férfimunkára és nem is akármilyen férfias munkára alkalmazzanak családanyákat és hajadonokat?

— Na de mégis: volt kozmetikusok és virágkötők, asszisztensek és tisztviselőnők?

— Mégis. A gépkocsivezetői szakma olyan kínos munkaerőhiánnyal küzd, hogy a szakmából teljesen reménytelen benépesíteni azt az 50 és később 100 minitaxit, amelyet a 20-as (MÁVAUT) AKÖV kíván mentőangyalok gyanánt a főváros taxiéhes lakosságának segítségére küldeni.

— Hát, angyaloknak nagyon is angyalok!
— Reméljük, azok is maradnak! Mivel 30 éven aluliak, erre minden reményünk megvan. Az AKÖV és trösztje nem “tranzitforgalomnak” álmodta meg a minitaxit, hanem megalapozott vállalkozásnak és gépkocsivezetőinek hivatást ad.

— Nem is rosszul jövedelmezőt!

— Valóban. Az önelszámoló rendszerben a kívánt norma körülbelül 1800 forint fixfizetéssel mérhető, ami természetesen a bevétellel, az üzemanyag-megtakarításokkal és a karbantartással megtöbbszöröződik. A minitaxi vezetője önmagát vezényli kora reggeltől késő estig és ha több forgalmat óhajt, megfelelő hozzáértéssel, piackutatóként is figyelemmel kíséri a lakosság igényeit.

— Hozzáértéssel?

— Természetesen. Az újoncok tanfolyamon vesznek részt, ahol műszaki, forgalmi, díjszabási, kereskedelmi és adminisztrációs kiképzésben részesülnek. Mint gépkocsivezetők, nem újoncok. Jogosítványuk van és az AKÖV olyan munkafeltételeket teremt számukra, hogy érdemesnek tartják gépkocsivezetői képesítésüket ezen a meglepően új, változatos, színes, intelligens színvonalon kamatoztatni.

Földi Juli mini-taxi sofőr az autójával. – Kép forrása: hvg,hu

— A karbantartás ezek szerint az ő zsebükre megy, talán ez még hagyján, de mi lesz a kozmetikájukkal?

— Azt megkíméli az AKÖV. Természetesen, fokozottabban vehetik igénybe a szervizt, ezt a szerződésük garantálja.

— Azt beszélik, nem a kilométert kell majd fizetni, hanem az időt. Tehát jókora kitérőkkel és csigalassúsággal jut célba az utas, hogy a minitaxis megtalálja számítását. Ez kétszer kettő.

— Csakhogy a kétszer kettő néha öt. Az utas számára a legrövidebb útvonalban maga a minitaxis is érdekelt, hiszen ő vásárolja kocsijához az üzemanyagot. Az időhúzás pedig éppenséggel nem érdeke. Sőt! Ő akkor keres, ha nagy az utasforgalma. Ha minél többen veszik igénybe kocsiját. Ennek a feltétele viszont a gyorsaság. Így lesz az idő pénz.

Kép forrása: arcanum / Lobogó 1969

— Mennyi?

— Első 10 perc 10 forint, utána minden megkezdett 5 perc 5 forint. Ha beül az utas, a kocsi tetején kialszik a zöld taxilámpa és ketyegni kezd az óra, ami a múló perceket jelzi. Az utas a fizetéskor maga állapíthatja meg, hány forintért utazott.

— Na, majd meglátjuk!

— Meglátjuk.

♠