1964 – Az év, amikor Budapesten átadták az Andor utcai MÁVAUT telephelyet

1964 októberében az Autó-Motor arról írt, hogy átadták a három évig épült, “az idegenből jötteknek is mutogatásra érdemes”, új, Andor utcai MÁVAUT telephelyet.

Az UVATERV tervei alapján 1963-ban megkezdődött építkezés a cég akkori legjelentősebb beruházása volt: a 28 állásos, 3400 m2-es csarnok mellett 23 ezer négyzetméteres, lebetonozott területtel rendelkező telephelyet vehettek birtokba az autóbuszok 1964. augusztus 29-én. Átadásával ekkor jött létre a Személyforgalmi üzemegység.  Az új üzem tehermentesítette a Szabolcs utcai telephelyet, illetve a Budai Főnökség Lövőház utcai garázsából is ide költöztek az autóbuszok; a „csillaggarázsban” már csak futó javításokat végeztek. Külső telephelyként ide tartozott a monori, ceglédi, gödöllői, szigethalmi javítóbázisok mellett a zsámbéki, érdi és a szentendrei, valamint megszűnéséig a Lövőház utcai telephely is.

Az 1970-től a MÁVAUT-utód Volán TRÖSZT, majd később Volánbusz Zrt. tulajdonosként 2007-ig használta az Andor utcai üzemet, amikor eladták azt a Wallis csoportnak. (2006 októberétől az új fóti műszaki bázis kezdte átvenni az üzemi feladatokat.) 2009 júliusáig még bérlőként a VOLÁN buszainak is otthont adott az Andor utca, de ezután már a fóti bázis látta, látja el az üzemi feladatokat. 

A telephely jelenleg a BKK alvállalkozójaként (is) dolgozó Arriva jármű- és szervízbázisaként üzemel.

Alább az 1964-ben megjelent írás szöveghű leiratát olvashatjátok, illetve a poszt végén a galériában megtaláljátok az eredeti újságcikk-oldalakat is. Az írást a szerzője nem szignózta, a másképp nem jelzett fotókat Fazekas Margit és Horváth Ernő készítette.

♠

A SZAKMA BÜSZKESÉGE: az Andor utcai új Mávaut-telep

Majd, ha az Andor utca megépül… Majd, ha az Andor utca megépül . . . 

Ezt mondogatták az emberek évek óta a Mávaut Szabolcs utcai központjában és Lövőház utcai telepén, ha munkájuk közben nehézség támadt, ha a munkakörülmények mostohasága miatt zúgolódni adódott volna alkalmuk. De ezt hajtogatták magukban a két környék “civil” lakói is, akik kénytelenek voltak elszenvedni az utcákon tároló 100—200 autóbusz minden zaját.

Majdnem három évig tartott az építkezés, de megérte. Az “autószakma büszkesége” — így jellemezték a szónokok a szeptember 19-i átadási ünnepségen. Valóban: monumentalitásában, szépségében olyan, hogy idegenből jötteknek is mutogatni érdemes. De — ami még ennél is fontosabb — berendezéseinek korszerűségével is eldicsekedhetünk. Szükség is van erre, hiszen a két üzemrész összevonásával itt 440 autóbuszt kell tárolni és rendben tartani. Ezek az autóbuszok különféle járataikban naponta átlagosan 146 000 utast szállítanak. Az üzemegység havonta átlag 2,7 millió kilométert teljesít, ami havi 30 millió forint bevételt eredményez.

Az Uvaterv tervezőit és a Közlekedési Építő Vállalat kivitelezőit egyaránt különleges feladatok elé állította a nagy mű. Főleg a javítócsarnok, amelyet 52X64 m-es területen egyetlen, alátámasztás nélküli boltozat tetőz. Ilyen Magyarországon még nem épült.

Az egész forgalmi telep méltón illeszkedik fővárosunk fejlődő városképébe. Ugyanakkor működésével csökkenti az eddigi ellentmondásokat a gépjárműpark műszaki ellátottsága és az igénybevétel között. A hidropneumatikus üzemanyagkimérő szerkezet, a saját konstrukciójú automata mosó — amelynek vízfüggönye most kétszer erősebb, mint a Szabolcs utcában volt, s így egy busz felsőmosása mindössze 30 másodpercet vesz igénybe —, a világhírű Emanuel zsírzóberendezés, amellyel egy óra alatt 12 autóbusz teljes szervírozása elvégezhető — mind-mind a legmodernebb technológiát állítja a karbantartás szolgálatába.

A dolgozók megfelelő munkakörülményeit pedig a korszerű forgalmi és műszaki berendezéseken kívül a kétemeletes irodaépület, az oktatóterem, étterem, büfé, gépkocsivezetői tartózkodó, fürdő biztosítják. 

Népgazdaságunk mintegy 46 millió forintot áldozott az új létesítményre. Kiss Dezső miniszterhelyettes hangsúlyozta az átadási ünnepségen, hogy a nagyszerű alkotás érdemes kezekbe került. A Mávautot tartják — mondotta — a szakma legfejlődőképesebb, legkiegyenlítettebb kollektívájának. Sok a kezdeményezés, az útkeresés a közönség igényeinek kielégítésére,

De a fejlődés mindig újat követel — a forgalomban és a szervezésben egyaránt. Most tehát már a Mávaut emberein múlik, hogy az új létesítménynek, a szakma büszkeségének a fénye ne kopjon meg.

forrás: arcanum / Autó-Motor 1964. 10. 06