1978 – Made in Hungary 2.

Alkotók és alkotások

1978-ban az Autó-Motor egy huszonnégy részes cikk-sorozatban nem kevesebbet vállalt, mint bemutatni a magyarországi gépjárműgyártás – akkor – 150 éves történetét. Az írások a „teljesség igényével” és – mára már letűnni látszó -, tankönyv-szerű alapossággal születtek Zsuppán István tollából. Az írásokat minden esetben szöveghűen közöljük, a képanyagot igyekezve a ma olvasójának igényeihez igazítani. A cikkek jól olvasható, eredeti oldalait minden poszt végén képgalériában találjátok.

A cikksorozat első része itt érhető el.

A Magyar Királyi Államvasutának Gépgyárának látképe 1886-ból – Kép forrása: mblog.hu

Következzen tehát a cikksorozat második, 1978 januárjának második felében megjelent része:

♠

Ha Preiner támogatóra talál…

Az első hazai gőzkocsi elkészítése Preiner Ferenc nevéhez fűződik, aki jó műszaki érzékű mérnöke volt a MÁVAG elődjének, a Magyar Államvasutak Gépgyárának. A gyárban mozdonyjavításon túl újak gyártása is folyt, így jól ismerte a gőzgépeket, kazánokat. Logikus, hogy amikor önjáró kocsi készítésére szánta el magát, gőzhajtásra gondolt. Háromkerekű járművét nagyrészt vásárolt fődarabokból, de lényegében saját kezűleg készítette el, közel kétévi munkával. Kipróbálására 1875-ben egy szakértői bizottság előtt került sor, melynek vezetője a Ganz gyár főmérnöke volt. Próbája során a jármű kifogástalanul működött. Gőzgépének kazánja 3 atmoszféra nyomásra készült, dugattyúátmérője 60 mm, lökete 110 mm, percenkénti fordulatszáma 200 volt. A beépített gépészeti berendezés összesen mintegy 200 kg-ot nyomott.

Preiner gőzkocsijának — függetlenül a jól sikerült próbától — volt egy kifogásolható, gyenge pontja: a kazán. Az alacsony nyomású, kis gőzmennyiség előállítására képes kazán nem tette lehetővé huzamosabb — akár csak néhány kilométernyi — út megállás nélküli megtételét.

Ha Preiner támogatóra talál, biztosan tovább tudja fejleszteni ügyes kis járművét és nemcsak mint egy jól sikerült kísérletről tudnánk beszámolni róla.

Az ügyes kezű, nyughatatlan fantáziájú Wessely György

1876-ban megszületett az első magyar szabadalom, melynek tárgya az önjáró kocsi. A szabadalom tulajdonosa Wessely György, budapesti kocsigyártó mester volt.

Wessely Vácott tanulta a szakmát a Reitter-féle kocsigyárban. Mint fiatal segéd a Kölber testvérek kocsigyáránál dolgozott, majd önállósította magát.

Ügyes kezű, nyughatatlan fantáziájú ember volt, akit nem hagyott békén az önjáró kocsi gondolata. Hosszú ideig kísérletezgetett, mígnem kiokoskodott egy szerkezetet, amit 1876. július 9-én szabadalmaztatás végett Beschreibung eines Wagens, welcher ohne Zuhilfenahme von Pferden gebraucht werden kann, genannt: Colonet” (azaz: Egy kocsi leírása, mely lovak segítsége nélkül használható és a neve: Colonet) címen benyújtott a Bécsben székelő szabadalmi hivatalhoz.

Egy évre rá a Politisches Volksblatt cikket közölt a feltalálóról, elmondva, hogy a hajdani budapesti kocsigyártó mester, Wessely György olyan kocsit készített, mely egy önmagától dolgozó gépezet segítségével mozdul előre és még a kerekeket sem veszi igénybe.

A bécsi politechnikum háromszoros kipróbálás után, a feltaláló rajzának és a modellnek megbírálása után a találmányt jóváhagyta és a magyar minisztérium is patentírozta azt. Mint írja, a feltaláló annyira elszegényedett, hogy nincsenek meg anyagi eszközei ahhoz, hogy találmányát értékesítse.

Hosszú ideig titok fedte, hogy mi volt a lényege a találmánynak — amihez Wessely többször is hozzáfogott, mivel katonai okokból titkosnak minősítették.

Ma már az eredeti beadvány – ismeretében tudjuk, hogy Wessely kocsija izomerővel működött. Mint írja: négykerekű és három lábbal van ellátva, az a tulajdonsága és célja, hogy lovak nélkül használható legyen. szilárdan van építve és két személy szállítására szolgál. . .lánc vagy kötél által hozható mozgásba úgy, hogy a hátsó ülésen elhelyezkedő a láncot, illetve a kötelet magához húzza”. Az erő továbbítására a kocsi belsejében elhelyezett “segédgép” szolgált volna, amely a kocsi alatt elhelyezett három lábat egyenként felváltva a talajhoz feszíti és ezáltal a kocsi előre mozdul.

Wessely hiába írta be szabadalmába: “Kocsimon mindent újnak nyilvánítok, de mivel az én kocsim rajzban és metszetben minden más kocsival megegyezik és minden tetszőleges formát felvehet, mely a divatnak is alá van vetve, így a szabadalom könnyen kijátszható.”

Ez a szabadalmi leírás — vagyis Wessely terve — a gőzgépek korában már alapjaiban túlhaladott volt…

Érdekes viszont a Wessely-szabadalmat igazoló okmány, amelynek másolatát itt bemutatjuk. Elsősorban a kifejezési mód, a fogalmazás ad érdekességet ennek a gőzgépek korában íródott 855-ös számjelzést viselő papírnak,amely a következőket tartalmazza:

„Mi, első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya, sat. és Magyarország apostoli királya emlékeztetőül adjuk ezennel mindenkinek, kit illet, hogy Wessely György kocsigyáros Budapesten, (megh. Malits György köz és váltó ügyvéd Budapesten). Nekünk legalázatosabban előterjesztette, miként legjobb tudomása és lelkiismerete szerint újnak tekintendő kocsit talált fel 》Colonet《néven, mely lovak segélye nélkül hajtható.” .

És ezzel le is zárul egy korszak, amely után már az automobil, az autógyártás hazai úttörői kerülnek előtérbe. Róluk legközelebb esik szó.