1977 – (125) 172 éve született Csonka János

Az Autó-Motor 1977 februári számában jelent meg a lentebb idézett megemlékezés Csonka Jánosról a magyar járműgyártás, a hazai gépipar úttörőjéről. A cikk szerzője sajnos nem szignálta az írását, de a munkáját addig sohasem látott, Dr. Csonka Páltól – Csonka János fiától – kapott képekkel illusztrálta.

Az ifjú és az idős Csonka János – Képek forrása: wiki / Pilgab

Csonka János 1852. január 22-én született Szegeden, édesapja Csonka Vince, édesanyja Dobó Ilona volt. Iskoláit szülővárosában végezte, majd apja kovácsműhelyében lett szakmunkás. Az Alföldi–Fiumei Vasút szegedi főműhelyében (1871–1873), a MÁV budapesti fűtőházban (1873–1874), majd Bécsben, Zürichben, Párizsban és Londonban dolgozott. Állandóan tovább képezte magát és elnyerte a Királyi József Műegyetem tanműhelyének vezetői állását, amelyet nyugállományba vonulásáig töltött be (1877–1925). 1877–1880 között végighallgatta az egyetemi előadásokat.

Kép forrása: darabanth.com

1887-ben Mechwart András Bánki Donáttal együtt felkérte a Ganz tulajdonába került motorok üzemképessé tételére, ezzel egy évtizedes közös munkálkodás vette kezdetét, amely számos találmánnyal, köztük a porlasztóval gazdagította a motorgyártást. A századforduló táján mindketten új feladatokat kaptak a Műegyetemen, így mint feltalálók különváltak, de barátságuk és együttműködésük sohasem szűnt meg.

Csonka János féle stabilmotor – Kép forrása: mandadb / Mezőkövesdi Közkincs-Tár Nonprofit Kft.

Csonka János elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar műszaki felsőoktatás gyakorlati részének folyamatos korszerűsítésével is. Világhírű műegyetemi tanárok voltak barátai és feltalálótársai, a külföldi kiválóságok közül a barátai közé tartozott Robert Bosch. Tervezett és készített papír- és szövetszakítógépet, számos műszert és mérőberendezést, amiket határainkon túl is használtak.

Csonka-féle 16 lóerős postai csomagszállító gépkocsi – Kép forrása: postamuzeum.hu

Kedvelt területe volt a motorszerkesztés mellett a gépjárműtervezés. A Magyar Királyi Posta számára készített motoros triciklit, majd csomagszállító gépkocsi-alvázat, amely mint postaautó 1905. május 31-én indult sikeres próbaútjára. Innen számítjuk a magyar autógyártás kezdetét. Összesen mintegy 150 gépkocsi fűződik közvetlenül hozzá. A nagyobb sorozatgyártáshoz nem volt kellő anyagi lehetősége, bár számos vállalattal együttműködött az autógyártás megszervezése érdekében. 1912-ben eladta kiskocsijának terveit a Magyar Általános Gépgyárnak és abbahagyta az autókonstruktőri tevékenységét.

Csonka-féle 8 lóerős levélgyűjtő gépkocsi. – Kép forrása: postamuzeum.hu

Közvetlenül az első világháború kitörése után, 1914 augusztusában a magyar hadvezetőség elrendelte a gépjárművek besorozását. A Csonka-féle autók sorozatgyártására ugyan felkészült a Magyar Általános Gépgyár, ám a hadseregnek lényegesen több járműre lett volna szüksége, mint ami ténylegesen rendelkezésre állt. A járműmotor-gyártás került előtérbe, és a gépgyárak teljes egészükben a hadsereg szállítóivá váltak. Mindez a Csonka-féle autók sorozatgyártásának sorsát is megpecsételte.

Kép forrása: darabanth.com

Csonka János tervezte és készítette az első hazai kompresszoros motort, tűzoltó-, csónak-, bányamozdony- és sínautó-motort és autóbuszt is. Ő alkalmazta először a motorgyártásban az alumíniumot, a vezérelt szívószelepet, és a nagyfeszültségű mágnesgyújtást is.
Műszaki irodalmi tevékenységének eredménye: az első magyar automobil szakszótár. Csonka Jánosnak nem volt diplomája. Érdemeit mind a Műegyetem, mind a magyar mérnöktársadalom hálával ismerte el, és nyugdíjazása előtt 1924-ben, a Mérnöki Kamara feljogosította a gépészmérnöki cím használatára.

Kép forrása: Csonka János Múzeum

Nyugdíjba vonulása után, 73 (!) évesen autójavító műhelyt nyitott Budapesten a Fehérvári úton, ebből fejlődött ki a későbbi Csonka-gépgyár (Csonka János Gépgyár Rt.), a későbbi Kismotor- és Gépgyár. Itt dolgozott egészen 1939-ben bekövetkezett haláláig.

Alább az 1977 februárjában a Csonka Jánosról az Autó-Motor c. lapban megjelent írás teljes szövegét olvashatjátok; a poszt végén levő galériában pedig megtaláljátok a korabeli cikk nagy felbontású képeit.

♠

Január 22-én, az évforduló napján kerestük fel dr. Csonka Pál professzort, a műszaki tudományok doktorát, Csonka János fiát. Nem először találkozunk vele, nem először kértük, tárjon fel előttünk minél több ismeretet édesapjáról, az első magyar robbanómotor, az első magyar automobil készítőjének életéről, életútjáról. Annak a Csonka Jánosnak a munkásságáról olvashatunk most itt hiteles sorokat, akinek nevét a mi országunk határain túl is megemlítik, amikor az autótechnika sikeres úttörőiről számolnak be — hiszen neve közismerten kapcsolódik a karburátor születéséhez is . . .

Csonka János, a híres feltaláló, az első magyar motor és automobil szerkesztője 1852. január 22-én Szegeden született.

Mint Tsonka Vince szegedi kovácsmesternek legkisebb gyermeke, már egész fiatalon apja műhelyébe került, és az ottani családias, hagyományőrző környezetben ismerte meg a munka szépségét, mestersége különböző fogásait. Itt szerezte meg azokat az első ismereteket is, amelyek későbbi pályafutása során olyan biztos alapot adtak munkásságához. Az akkori, elmaradt magyar ipar nyújtotta lehetőségek nem elégítették ki tudásszomját. Sok nélkülözés közepette beutazta Európát, mindenütt tanult, jegyzeteket készített.

Tanulmányútjáról hazatérve, 25 éves korában a József Műegyetem tanműhelyének vezetését vállalta el. A gépműhely élén először is annak energiaellátásáról kellett gondoskodnia. Erre a célra saját tervei szerint egy tolattyús gázmotort épített. Ezt a motort — az első magyar motort — tökéletesítve, hamarosan újabb és újabb — most már szelepes – motorok készítésére tért át.

Kísérleteibe 1886-tól kezdve bekapcsolódott Bánki Donát, a későbbi műegyetemi tanár. Együttműködésük eredményeként született meg többek közt a Csonka—Bánki-féle fekvőhengeres motor, majd 1890-ben az első állóhengeres Bánki—Csonka elnevezésű motor.

Csonka-féle 16 lóerős postaközvetítő gépkocsi – kép forrása: postamuzeum.hu

Továbbfejlesztett motorjukat 1893-ban szabadalmaztatták. Az új konstrukció már teljesen kiforrott szerkezetű volt, automatikus csőgyújtóval, és a petróleum táplálására szolgáló elmés szerkezettel, az általuk feltalált karburátorral.

Mint ismeretes, külföldön sokan ma is Wilhelm Maybachot tartják a karburátor feltalálójának, aki 1893. augusztus 17-i elsőbbséggel arra francia szabadalmat nyert. Ezzel szemben Bánki és Csonka szabadalmi bejelentésének időpontja 1893. február 11. volt, tehát a magyar feltalálók mintegy fél évvel megelőzték Maybachot.

Sajnos, a Ganz-gyár — a Bánki-Csonka-szabadalmak birtokosa — nem ismette fel a találmány jelentőségét, a szabadalmi díjakat se fizette rendszeresen, és emiatt a karburátorra vonatkozó szabadalom idő előtt megszűnt.

Bánki és Csonka több mint egy évtizedes együttműködése 1898-ban ért véget. Ettől kezdve Csonka János teljes figyelmét a motoros járművek készítésére fordította. A kezdeti próbálkozások után, 1900-ban a posta részére motoros tricikliket szerkesztett. Ezeken került először alkalmazásra Magyarországon az alumínium, mint szerkezeti anyag.

Csonka János a triciklikkel egy időben négykerekű motoros járművekkel is végzett kísérleteket. Ezek sikerét látva, a posta 1904-ben nemzetközi versenytárgyalást írt ki csomagszállító kocsik előállítására. A versenytárgyalást a Magyar Waggon-és Gépgyár (Győr) és a Röck-gyár nyerte meg. Mindkettő Csonka-motorral ellátott autót épített.

Az első postaautó 1905 májusában készült el. Ezen csak a golyóscsapágyak, a mágneses gyújtó és az úgynevezett méhkashűtő volt külföldi eredetű, minden egyéb hazai anyagokból, itthon készült. Az új autó az előírt 2000 km-es próbautat kitűnően kiállotta.

Kép forrása: darabanth.com

A nemzetközi túraúton is részt vevő újabb Csonka-autók beigazolták, hogy a magyar autógyártás a külföldivel egyenértékű. Ekkor vetették fel egy magyar automobilgyár létesítésének tervét, de ez a terv — a magyar ipar nagy kárára — nem valósult meg, pedig abban az időben a külföldi autóiparnak jelentős versenytársa lehetett volna. Csonka János — miután beigazolódott, hogy kocsijai minősége és szerkezeteinek ötletessége semmivel sem marad el a külföldiek mögött — magánhasználatra szolgáló kis kocsik készítését határozta el. Először még 1909-ben egyhengeres kis kocsit készített. Ennél az autónál egy tömbbe szerelte a motort a sebességváltóval. Ez volt az első kardános kocsi Magyarországon.

Később négyhengeres kocsikat szerkesztett. Ezeknek a világviszonylatban is korszerű járműveknek motorját, tengelykapcsolóját, sebességváltóját ugyancsak közös blokkba építette. A maga idejében nagy előrelépés volt az is, amikor a motor négy hengerét szintén közös tömbbe, egyetlen blokkba foglalta.

Műegyetemi állásából Csonka János 1924-ben nyugalomba vonult. Az egyetemről való távozása előtt azonban néhány kis szerszámgépet készített, és ezek birtokában — 73 éves korában — kis gépműhelyt rendezett be, ahol ismét fiatalos lendülettel látott munkához. Ez a műhely hamar közismert lett, és gyors fejlődésnek indult. Ebből az időből származik Csonka János három utolsó szabadalma, amelyeket a kis műhely, majd az ebből fejlődött gyár célszerűen tudott felhasználni.

Csonka János öreg napjaiban is serényen dolgozott. Amikor a második világháború előtt — 88 éves korában! — megbízást kapott a török kormánytól egy egészen könnyű, hátizsákban hordható kis, négyütemű benzinmotor szerkesztésére, teljes szellemi frissességgel ült ismét rajzasztalához, és vetette papírra elgondolásait. Ennek a különleges motornak terveit azonban már nem tudta befejezni. Hirtelen rátört betegsége miatt a rajztábla mellől vitték kórházba.

Két héttel később, 1939. október 27-én elhunyt.

Emlékét munkásságán kívül Szeged és Diósgyőr egy-egy utcaneve, továbbá a Közlekedési Múzeum előtt felállított mellszobra őrzi az utókornak.

Szeretnénk, ha ezek a régi felvételek, amelyeket a közöttünk élő dr. Csonka Pál professzor a családi albumból bocsátott rendelkezésünkre, értékükhöz méltóan gazdagítanák az új generáció ismereteit.