1966 – Pininfarina búcsúztatása

Az Autó-Motor 1966 május 9.-i számában közölt egy rövid, de meleg hangú nekrológot az egy hónappal korábban elhunyt legendás olasz tervező-zsenire emlékezve. De ki is volt ez a Torino melletti kis faluból, egy tizenegy gyermekes család tizedik sarjaként induló iskolázatlan parasztgyerek, aki a háború utánra a kontinens legismertebb autó-tervezője lett s aki nélkül a ma ismert gépjárműipar bizonyosan sokkal szegényebb lenne.

Enzo Ferrari és Battista Pininfarina – Kép forrása: facebook.com/automobilipininfarinaofficial

Battista Farina (1896-1966) az olaszországi Cortanze városában született. 12 évesen bátyja, Giovanni karosszériás műhelyében kezdett dolgozni. 1928-ban létrehozta saját karosszériaépítő vállalkozását. 1939-re az egyre keresettebbé váló műhely 400 alkalmazottja havonta 150 karosszériát szállított le.

A háború Farina és a cég életébe is beleszólt; először mentőautók gyártásába kezdtek, később pedig súlyos bombatámadás érte az üzemet. Mivel olaszként a vesztes oldalon állt, az 1946-os Párizsi Autószalonról kitiltották, ezért fiával, a 20 éves Sergióval beültek egy Alfa Romeo 6C 2500 S és egy Lancia Aprilia Cabriolet kormánya mögé, hogy Torinóból egyenesen Párizsba vigyék a két újdonságot. Ettől kezdve sorban érkeztek a megkeresések a világ legnagyobb autógyártóitól, sőt, még a New York-i Modern Művészeti Múzeumban is kiállították az autóikat.

Battista Farina – Kép forrása: hemmings.com

A cég történetében új fejezet nyílt 1951-ben, miután Battista egy tortonai étteremben Enzo Ferrarival találkozott. Bár a szaksajtó nem jósolt nagy jövőt az együttműködésnek, az végül több mint 60 éven át tartott, és mára legendássá vált.

Csak a 2008-as gazdasági válság volt képes akadályt gördíteni a további sikerek elé. A befektetők minden igyekezete ellenére sem tudták hosszú távon garantálni a nyereséges működést, a jelentős veszteségeket elkönyvelő céget 2015-ben az indiai Mahindra-csoport vásárolta meg 168 millió euró értékben.

Érdekesség: A tizenegy gyermek közül a tizedik, beceneve „Pinin” (a legfiatalabb/legkisebb testvér, piemonti nyelven) utalt rá, hogy Battista a család legkisebbje volt. Alacsony termete miatt a becenév felnőttként is kísérte s annyira Battista Farina védjegyévé vált, hogy 1961-ben hivatalosan is megváltoztatta a nevét Pininfarinára.

Alább az 1966-ban megjelent szöveg leiratát olvashatjátok, a poszt végén levő galériában pedig megtaláljátok az eredeti újságcikket és az abban szereplő autókat is.

♠

Maradandót alkotó ember, egy rendkívüli művész hagyta el az autósvilágot: Giovanni Battista Pininfarina, akit, amíg élt, nemigen említettünk teljes nevén. Életében nem is róla, inkább rajzairól, prototípusairól, vagy a tervei szerint gyártott kocsikról írtunk. Most róla kell idenyomtatni, hogy 1895. november 3-án született és 1966. április 3-án meghalt. A két évszám közötti idő legnagyobb részében fáradhatatlanul dolgozott az autók formázásán. A piemonti parasztfiú, aki a falusi népiskola négy osztályát végezte, 12 esztendős korától kemény munkában állott. Tehetsége, szorgalma a maga választotta hivatás csúcsára segítette.

Mint tudjuk, jó ideje már, hogy amit Farina tervezett, az irányt mutatott az autóépítésben. Formáit, szerkesztési elveit sok országban követték, átvették. Tanácsait egyaránt kérték és hasznosították az olaszok legtöbb autógyárában, de az utóbbi időben a hatalmas angol járműipari konszern, a BMC épp úgy fordult Farinához, mint a francia Peugeot, a német Daimler-Benz, a Volkswagen, vagy az amerikai General Motors.

Pininfarina — aki már viselhette az olasz “Cavaliere di Lavoro” címet, az angliai “Royal Society of Arts” kitüntetést és a de Gaulle elnöktől nemrég átvett francia Becsületrendet — sajátos művészetét hagyta a mai és a holnapi autósvilágnak.

A kép feliratával ellentétben Farina egy 1958-as, általa tervezett Ferrari 250 GT mellett áll.

forrás: arcanum / Autó-Motor 1966